A felvételi beszélgetés:
A felvételi beszélgetésre akkor kerül sor, amikor a szülők már eldöntötték hogy a mi óvodánkba szeretnének járatni a gyermeküket. A célunk az, hogy jobban megismerjük a hozzánk jelentkező családot és már az elején elkezdjünk kialakítani egy bizalmi kapcsolatot. Elengedhetetlenül fontos ez ahhoz hogy a jövőben közösen, együttműködve tudjuk a gyermeket az útján kísérni.
Ennek megfelelően az itt elhangzottak bizalmasan vannak kezelve!
A válaszadás teljesen önkéntes, tehát ha valaki egy-egy kérdésre úgy érzi hogy nem szeretne válaszolni, az is rendben van.
A gyermek Földi életútja a fogantatással kezdődik. Ennek az időszaknak a körülményei is sok információt adnak nekünk. Tervezett gyerek volt? Hányadik gyerek? Milyen volt a terhesség? Milyen volt a születése? Szoptatott baba?
Mikor kezdett kibújni a foga? Milyen volt a mozgásfejlődése? Beszédfejlődése? Mikor mondta először azt hogy "Én" ? Mivel szeret/nem szeret játszani? Mit szeret/nem szeret enni? Van-e ételallergiája? Bármilyen egyéb allergiája? Alvási szokások? Mennyire van jelen a média az életében?
Átesett-e valamilyen gyermekbetegségen? (pl bárányhimlő, rózsahimlő...) Kapott-e a kötelezős kívül oltásokat? Van-e valamilyen krónikus betegsége? Szobatiszta-e már? Mikortól? (NEM feltétele a felvételnek a szobatisztaság)
Milyen környezetben élnek? Családi ház udvarral? Lakás? Nagyszülők? Járt-e bölcsődébe?
Miért akarunk ilyen sok mindent tudni?
A felvételnek nem feltétele hogy a család "tetőtől talpig" Waldorfos legyen, tehát senki ne essen kétségbe ha odahaza nem pont ennek megfelelőek a körülmények. Ideális esetben nyitott a meglátásainkra, de senkitől nem kérjük (és nem is kérhetjük) számon hogy milyen elképzelés szerint él otthon. Ajánlásokat teszünk, megindokolva , hogy szerintünk ez-vagy -az a változtatás miben segítené a gyermeket.
A korai időszak-beleértve a fogantatást és a születést is, rendkívül fontos. Ha itt valami nehézség adódott, az kihat a későbbiekre is. Pl. egy nehéz születés következményeként előfordulhat megkésett/vagy nem megfelelő mozgás vagy beszéd fejlődés. Ha tudjuk hogy fennáll ez a lehetőség, akkor könnyebben és gyorsabban tudunk megfelelő szakember/terápiát javasolni.
Milyen betegségei vannak? Folyton a torka fáj? A füle? Kruppos? Stb...
Rüdiger Dahlke átfogóan foglalkozik a betegségek pszichológiai hátterével.
A gyermeki lélek nyelve a betegség- című könyvében sorra veszi a gyermekbetegségek mögött meghúzódó lelki okokat.
Ezzel a szemléletmóddal, mi is sok információhoz jutunk, amivel egy mélyebb megértésünk van a gyermek felé, ill. itt is tudunk segítséget ajánlani.
Az étkezési "problémák" is az előzőekhez hasonlóan a legtöbbször lelki okokra vezethetőek vissza.(amennyiben a szervi okokat kizárták)
Életkörülmények?
Van-e lehetősége sokat kinn lenni a szabadban? Van- e a környezetében gyerektársaság? Játszótéri barátok? Szomszéd gyerekek?
Máshogy viselkedik egy olyan gyermek, akinek van közösségi tapasztalata, mint akinek kevesebb lehetősége volt társaságban lenni. Vagy egy első gyerek, egy többedik gyerekhez képest...
Azért fontos ezt tudnunk, mert így személyre szabottabban segíthetjük a csoportba való beilleszkedését.
Milyen játékok veszik körül? Mennyire van jelen a média az életében?
Manapság jellemző a túl sok játék, ill. a túl sok inger. A valóságban ha túl sok a játék, akkor a gyerek nem tud igazán játszani, elmélyülni a tevékenységben, ami később az iskolában koncentrációs problémákhoz vezethet. Tehát itt is a kevesebb a több!
Mi a helyzet a médiával? Árt-e a tévénézés a gyerekeknek?
Röviden annyit, hogy szerintünk ideális esetben a gyermek kisiskolás korig ne nézzen Tv-t, ha pedig elkerülhetetlen, akkor tudatosan átgondolva, időben korlátozva és mindenképpen szülői felügyelet mellett üljön le a készülék elé.
Ezt azért szeretnénk tudni, mert sok olyan szituáció van, amit a Tv nézés "számlájára lehet írni". Így mi is a helyén tudjuk kezelni a gyermeket,ill. a viselkedését.
Ha ezen is túl vagyunk, akkor kezdődik a beszoktatás:
A beszoktatás:
A beszoktatásra nincs konkrét időkorlát kitalálva. Minden esetben biztosítjuk azt az időt, amire a gyereknek és szülőnek szüksége van. Az első napokban megkérjük a szülőt, hogy csak a szabad játék idejére jöjjenek hozzánk. Később közösen részt vehetnek az irányított részben, majd a tízórain is. A szülő a gyerek mellett van, így biztonságban fedezheti fel a csoportot. Ahogy telnek a napok, úgy távolodik az anyuka fizikailag a kicsitől. Pl. már nem közvetlenül mellette van, hanem segít a konyhában, később kinn ül egy kicsit a gardróbban, majd elmegy egy fél órára, később hosszabb időre, és így tovább. Természetesen a gyerek mindig tudja hogy hol az anyja, mindig igazat mondunk neki! Ha keresi és a gardróbban van, akkor is kimehet hozzá.
A beszoktatás ideje alatt folyamatosan megbeszéljük hogy milyen irányba halad az új környezet, az új élethelyzet elfogadása a gyermek részéről. Ennek megfelelően tűzünk ki újabb célokat!
Van olyan eset is, amikor a kicsi már készen áll az új helyzetre, azonban különböző okok miatt az anyukának nehéz "elengednie" őt. Ebben a helyzetben próbálunk az anyával közösen rájönni, hogy mi lehet a részéről a bizonytalanság oka. A lényeg hogy közös erővel megtaláljuk azt az utat, ami a beszoktatást mindhárom fél számára zökkenőmentessé teszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése